Kedd esténként
Berettyóújfaluban a Kálvin tér 8. szám alatt lévő WordMagic Coach és Mediátor
Irodában Belvárosi Játszóházat tartok felnőtteknek. Minden hónap középső
keddjein játszunk valami jót. Ma este öttől itt a Belvárosi Játszóházban
„örömtréningest” akartunk játszani, de az élet egy kicsit besegített. Kedves
barátnőmmel voltunk, és mivel ő nagyon tudatosan játssza a „tudatos vagyok játékot”, hol ide, hol oda csúsztunk a játékok között. Nem volt bennünk semmi erőlködés, hagytuk, hogy úgy menjenek a dolgok,
ahogy az mindenkinek a legkönnyebb. Ha eszünkbe jutott valami mondtuk, ha arra
jött ki a lépés, játszottunk. Volt, hogy gurultunk a nevetéstől, volt, hogy
nagyon komolyak voltunk. Vidovszky Gábor Örömtréning című könyvéből néztük át a
mozgással kapcsolatos kérdéseket, és amikor este hazaértem, úgy gondoltam, ha
már ilyen sok szó esett a gyaloglás hasznáról, elviszem a kutyát sétálni.
Persze még a kaput se értem el, a kutya már szűkölt örömében. Fogalmam sincs,
honnan tudja, mikor mire gondolok, de tudja, az biztos. Letettem a táskáimat,
rátettem a nyakörvet, és séta közben jöttem rá, hogy épp egy héttel ezelőtt
sétáltunk utoljára. Azt megelőzően, pedig megint egy héttel előtte. Milyen
érdekes - gondoltam -, hogy egy ideje minden kedden elviszem a kutyát sétálni.
Igaz, kedd esténként annyi bennem az életkedv, hogy a világot is meg tudnám
váltani. De mi okozza mindezt? Keddenként vannak az ingyenes programok a WordMagic
Coach és Mediátor Irodában. Tényleg ekkora ereje lenne az emberi
kapcsolatoknak, az önkéntességnek, a segítésnek? Ezeken a keddeken ugyanis
térítésmentesen vehet részt bárki a programokon. Nekem látszólag nem éri meg, -
hiszen fűtök, világítok, és térítésmentesen vagyok ott - valójában rengeteget
profitálok belőle. Régi szlogen a „jónak lenni jó”, de
nagyon igaz. Nem értem még a működési elvét, de azt tudom biztosan, hogy a keddek
nagyon jó energiákat hoznak az életembe, amivel nyilvánvalóan a környezetem is
jól jár. Még a kutyánk is profitál belőle.
Éppen ezért lenne fontos
tudatosítani magunkban, hogy minél jobban bánik valaki magával, annál több jót
tud adni a körülötte lévőknek. Az önszeretet, önbecsülés nem luxus, vagy úri
passzió, hanem a hétköznapok legmeghatározóbb teendője kellene, hogy legyen.
Vajon mikor érünk el odáig, hogy a testedzés, a relaxáció, az önmagunk kedvére
végzett, örömhozó tevékenységek megelőzik a főzést, mosást, takarítást? Látom a
következő generáción, hogy ők már sokkal egészségesebbek ebből a szempontból
is. Szeretnék tanulni tőlük. Vannak dolgok, technikák, módszerek amiket
ismerek, néhányat majd a blogokon keresztül be is mutatok, de ennél azt hiszem
az esetek többségében több kellene ahhoz, hogy mi középkorú asszonyok is
merjünk jól bánni magunkkal.
