Aki ad, az kap is bőven

2014.10.24. napján kezdtem bele a Boldog Asszonyok Projektembe, amivel az volt az elsődleges célom, hogy önzetlenül megosszam a tapasztalataimat. Azt mondják aki ad, az kap is bőven, ráadásul ugyanazt amit adott, csak megsokszorozva érkezik majd vissza hozzá. Na ha ez igaz, - márpedig az én esetemben úgy tűnik, nagyon is igaz -, akkor jól meg kellene nézni mit adunk kifelé, mert az jön majd sokkal nagyobb adagban visszafelé.

Én például szerettem volna megosztani a tapasztalataimat, mert naivan azt gondoltam, abból milyen sokan profitálnak majd. El is kezdtem, könyvet, blogot, bejegyzést írtam, kisfilmet csináltam, sőt legnagyobb örömömre, már a tananyagírás területére is eltaláltam, és a felnőttképzés nagyszerű világával ismerkedem éppen. Persze emellett coachként és mediátorként is dolgozok, így tényleg számtalan lehetőségem van a tapasztalataim megosztására. 

Csakhogy aki ad, az valóban kap is bőven, ráadásul ugyanazt amit adott, csak megsokszorozva érkezik majd vissza hozzá. Az én tudásmegosztásom annyi információt, és tudást indított el felém, amennyit még elképzelni sem tudtam volna. A munkám során számtalan sorsba látok bele, ahol örömök és bánatok váltják egymást. Ahogy nagy szeretettel bogozzuk a szálakat, konfliktusok múlnak, kapcsolatok javulnak, családok gyógyulnak. És abban az áldásban van napról napra részem, hogy én ennek a részese, vagy tanúja lehetek! Azt hittem naivan én osztom majd meg a tapasztalataimat, amivel jól jár majd sok ember, közben olyan megtapasztalások részese lehettem az elmúlt két évben, amikkel én járok a legjobban. Persze engem sem kell félteni, szívesen részt veszek az efféle mókákban, így amit kapok, gyorsan forgatom vissza, és újra megosztom másokkal. Igaz ezzel nagyon körültekintően kell eljárni, mert a coachokat is, és a mediátorokat is köti a titoktartás, mégis számtalan módon meg lehet osztani, a titoktartási kötelezettség betartása mellett, azt a sok jóságot és tapasztalatot, amit másokon keresztül kapok meg. Az élet pedig még többet ad újra vissza. Nagyszerű szórakozás, munkának hívják, jót tesz annak, aki adja, jót tesz annak, aki kapja, és előbb-utóbb meg is lehet élni belőle.

Mivel life coachok képzésével is foglalkozok, és konfliktuskezelési szaktanácsadóként benne vagyok az "Országos szaktanácsadói névjegyzékben", szinte természetes, hogy a konfliktuskezelés tanítására kiemelt figyelmet fordítok. Ennek a blognak a megírásával, az évfordulós visszatekintésen túl az is a célom, hogy felhívja a figyelmet, a címben rejlő igazságra: "Aki ad, az kap is bőven". Sokan panaszkodnak az életükre, hibáztatnak mindenkit, beleértve Istent is, pedig az én nézőpontomból úgy látszik, ugyanaz az Isten, teljesen másképp viszonyul a világhoz. Mintha mindenki azt kapná tőle, amit ő ad másoknak. Na ha ez igaz, írtam néhány sorral feljebb, - márpedig az én esetemben úgy tűnik, nagyon is igaz -, akkor jól meg kellene nézni mit adunk kifelé, mert az jön majd sokkal nagyobb adagban visszafelé.

Ezekkel a kedd estékkel, még a kutya is jól jár

"... minél jobban bánik valaki magával, annál több jót tud adni a körülötte lévőknek.               Az önszeretet, önbecsülés nem luxus, vagy úri passzió, hanem a hétköznapok legmeghatározóbb teendője kellene, hogy legyen."

Kedd esténként Berettyóújfaluban a Kálvin tér 8. szám alatt lévő WordMagic Coach és Mediátor Irodában Belvárosi Játszóházat tartok felnőtteknek. Minden hónap középső keddjein játszunk valami jót. Ma este öttől itt a Belvárosi Játszóházban „örömtréningest” akartunk játszani, de az élet egy kicsit besegített. Kedves barátnőmmel voltunk, és mivel ő nagyon tudatosan játssza a „tudatos vagyok játékot”, hol ide, hol oda csúsztunk a játékok között. Nem volt bennünk semmi erőlködés, hagytuk, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy az mindenkinek a legkönnyebb. Ha eszünkbe jutott valami mondtuk, ha arra jött ki a lépés, játszottunk. Volt, hogy gurultunk a nevetéstől, volt, hogy nagyon komolyak voltunk. Vidovszky Gábor Örömtréning című könyvéből néztük át a mozgással kapcsolatos kérdéseket, és amikor este hazaértem, úgy gondoltam, ha már ilyen sok szó esett a gyaloglás hasznáról, elviszem a kutyát sétálni. 

Persze még a kaput se értem el, a kutya már szűkölt örömében. Fogalmam sincs, honnan tudja, mikor mire gondolok, de tudja, az biztos. Letettem a táskáimat, rátettem a nyakörvet, és séta közben jöttem rá, hogy épp egy héttel ezelőtt sétáltunk utoljára. Azt megelőzően, pedig megint egy héttel előtte. Milyen érdekes - gondoltam -, hogy egy ideje minden kedden elviszem a kutyát sétálni. 

Igaz, kedd esténként annyi bennem az életkedv, hogy a világot is meg tudnám váltani. De mi okozza mindezt? Keddenként vannak az ingyenes programok a WordMagic Coach és Mediátor Irodában. Tényleg ekkora ereje lenne az emberi kapcsolatoknak, az önkéntességnek, a segítésnek? Ezeken a keddeken ugyanis térítésmentesen vehet részt bárki a programokon. Nekem látszólag nem éri meg, - hiszen fűtök, világítok, és térítésmentesen vagyok ott - valójában rengeteget profitálok belőle. Régi szlogen a „jónak lenni jó”, de nagyon igaz. Nem értem még a működési elvét, de azt tudom biztosan, hogy a keddek nagyon jó energiákat hoznak az életembe, amivel nyilvánvalóan a környezetem is jól jár. Még a kutyánk is profitál belőle.

Éppen ezért lenne fontos tudatosítani magunkban, hogy minél jobban bánik valaki magával, annál több jót tud adni a körülötte lévőknek. Az önszeretet, önbecsülés nem luxus, vagy úri passzió, hanem a hétköznapok legmeghatározóbb teendője kellene, hogy legyen. Vajon mikor érünk el odáig, hogy a testedzés, a relaxáció, az önmagunk kedvére végzett, örömhozó tevékenységek megelőzik a főzést, mosást, takarítást? Látom a következő generáción, hogy ők már sokkal egészségesebbek ebből a szempontból is. Szeretnék tanulni tőlük. Vannak dolgok, technikák, módszerek amiket ismerek, néhányat majd a blogokon keresztül be is mutatok, de ennél azt hiszem az esetek többségében több kellene ahhoz, hogy mi középkorú asszonyok is merjünk jól bánni magunkkal.

Lenne miből tanulni

A napokban felhívtam az Oktatási Hivatalt, hogy miért nem közvetítenek ki nekem szaktanácsadói eseteket, hiszen benne vagyok az országos szaktanácsadói jegyzékben, mediátorként be vagyok jegyezve az Igazságügyi Minisztériumnál, és regisztrált gyermekjogi képviselő vagyok. Kiderült, hogy nincs keret a megbízásokra, így csak mesterpedagógusokat tudnak foglalkoztatni a munkaidő kereteken belül. Én pedig jelenleg igaz számlaképes vállalkozó vagyok, de nem oktatási intézményben dolgozom. Pedig szükség lenne rám, mert sok az iskolai konfliktus, de a jogalkotó szándékát nem lehet megkerülni. Talán, ha változik a törvény. Igaz akinek most van problémája, annak ez nem vigasz. Karriereket, sőt életeket is tönkre tehet az iskolai bántalmazás. Akivel a bántalmazás történik sokszor hallgat róla, a szülő tehetetlen, a pedagógus az esetek jelentős részében bizonytalan. A bántalmazók pedig úgy intézik a dolgokat, hogy ez a bizonytalanság minél tovább megmaradjon. Tudjuk mindannyian, a gyermekbántalmazás sokkarú polip, mert nem csak gyerek bánthat gyereket, hanem felnőtt is. Erről sokszor hallgatunk, pedig a gyerekeknek szükségük lenne arra, hogy tőlünk felnőttektől megfelelő konfliktuskezelési technikákat tanulhassanak. Mivel mindenki csak azt adhatja át, ami neki is birtokában van, ehhez az is kellene, hogy mi felnőttek rendelkezzünk vele. Rákerestem a Google keresőjében a konfliktuskezelési technikákra. Elgondolkodtató, mert lenne miből tanulni.

 Íme az eredmény: Nagyjából 55 900 találat (0,44 másodperc).    

Add tovább!

A boldogság, az elégedettség, az öröm, a szeretet, a hála olyan építőelemei egy asszonynak amelyek segítenek neki Családot építeni. Gyermekeket szülni, nevelni maga a csoda. Mindezt a hétköznapok taposómalmában úgy csinálni, hogy közben még boldogok is legyünk nagy kihívás, de ez is, mint annyi más az életben tanulható.